Egy nem mindennapi család a motoros csajok családja

Ahogy közeleg az újabb Gyereknap, úgy tolulnak fel bennem az érzések és az emlékek a tavalyi évi gyereknapi ünnepséggel kapcsolatban. Nekem ugyan még nincsen családom, így 22 évesen még, megmondom őszintén, saját magamat és a páromat is fiatalnak tartom egy gyermek bevállalásához. Egyelőre, bár már három éve együtt vagyunk Istvánnal, még a házasság is csak szőr mentén került ki az asztalra.

Viszont tinédzser korom óta tagja vagyok egy klubnak. De igazából többről van itt szó, mint egy szimpla klubról. Nagyon sokáig egy nagyon összetartó közösségről, baráti társaságról szóltam, mikor a csajokról beszéltem. Tavaly május végén azonban körvonalazódott bennem, hogy mik is vagyunk mi tulajdonképpen egymásnak. Rájöttem, hogy mi már egy családnak számítunk, és ez nagyon régóta így van már.

Mikor 16 éves koromban elkezdtem megszerezni a jogsit, a kresz vizsga letételével, valami különös vágyat kezdtem el érezni az iránt, hogy motorra is megtegyem ugyanezt. Valószínűleg az is közre játszhatott, hogy mikor elmentem az autós iskolába, hogy jelentkezzem a tanfolyamra, láttam egy fiatal nőt, aki épp akkor készült motorból vizsgázni és nagyon megtetszett nekem a női motoros dzseki, amit viselt.

Eszméletlenül vagánynak tartottam és elhatároztam, hogy én is olyat akarok hordani, de nem csupán divatból, hanem használatból, szükségből. Ezért 17 éves koromban meglett a jogosítványom autóra és motorra egyaránt. Nyáron elmentem dolgozni és összeszedtem annyi pénzt, hogy egy kis vedlett, használt, de nagyon cuki és csajos mocit megvegyek magamnak.

És innen indult az egész…

A lány, akitől vettem, felajánlotta, hogy menjek el vele és a barátnőivel együtt egy motoros fesztiválra. Szerették volna páros számúra bővíteni a kis motoros csapatukat és velem együtt már hatan lettek. Különböző korú hölgyekből álló társaság volt, de mindegyik nagyon laza és fiatalos volt. Velem nagyon kedvesek és befogadóak voltak. Nagyon hamar én is a csapat tagjának érezhettem magamat.

Az évek során sok buliban vettünk részt, sok történetet hallgattunk meg egymásról. Ismertük egymás párjait, ott voltuk az esküvőkön és keresztelőkön, segítettünk egymásnak, amikor csak tudtunk. És mindenek előtt:

Együtt motoroztunk.

Időközben Évának született két gyermeke, Annának pedig épp három hónapos volt a kisbabája. Úgy gondolták, hogy a babának jobb lenne, ha valahol egy vidéki nagyvárosban, vagy annak közelében nevelnék fel, mert ott jobbnak ítélték a levegőt, vagy tudom is én, ezzel a döntésükkel nem nagyon értettem egyet és elköltöztek egy Kecskemét melletti falucskába. Jó, azt elismerem, hogy mivel a nagyszülők a közelben laknak, ebből a szempontból nem volt egy botor döntés. Mi azonban már nagyon hiányoztunk neki, ezért elhatároztuk, hogy Gyermek nap alkalmából meglátogatjuk őt és a kisfiát.

Mindannyian nagyon izgatottan vártuk a napot, jó idővel előre egyeztettünk mindent és alaposan felkészültünk a nagy utazásra. Természetesen mindannyian a motorjainkkal keltünk útnak Kecskemét felé, ahol volt egy kisebb fajta happening a gyermekek számára. Amiből persze Anna kis maszatja még nem sok mindent fogott fel, de nem is az volt a lényeg, hogy ő komolyan részt vegyen a programokban, hanem, hogy újra együtt legyünk mindannyian.

Sajnos azonban történt valami, ami majdnem tönkretette az egész napunkat és ezt kellemes emléket.

Az én butaságomból indult ki az egész, ugyanis voltam olyan balga, hogy az egyik padon levettem a női motoros dzsekimet, mivel meglehetősen melegre fordult az idő. Aztán annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe és a sztorizgatásba, a helyezkedésbe, hogy mikor ki legyen közelebb a babához, hogy amikor felálltunk, hogy hazakísérjük Annát, mert le akarta fektetni a babáját, aki eddigre eléggé elfáradt, valószínűleg levertük a földre a dzsekimet és jól ott felejtettük.

Nagyon bosszús voltam miatta, nem csak azért mert drága volt, hanem azért is, mert így nem tudtam, hogyan jutok haza. Azért annyira meleg estefelé már nem lesz, ráadásul egy ilyen női motoros dzsekinek sok funkciója van és anélkül motorozni több kilométert, hát nem csak kényelmetlen, de iszonyat veszélyes is. Rettentő dühös voltam magamra, meg igazából egész Kecskemétre, mert mikor visszamentünk, hogy megkeressük, már csak hűlt helyét találtuk.

Nagy tanácstalanságomból Anna mentett ki, aki mondta, hogy nyugodjak meg, van itt Kecskeméten egy szuper motoros bolt, tele jobbnál jobb kiegészítőkkel, ő is vett már náluk egy nagyon jó minőségű motoros kesztyűt, menjünk csak el és nézzünk be hozzájuk, biztos van náluk női motoros dzseki is.

Ez mind nagyon jól hangzott, de tudni kell azt is, hogy egyetemistaként az én pénztárcám valamivel szűkebbre van szabva, mint idősebb barátnőimé. Erre Anna rögtön mondta, hogy nyissak a nevére számlát, hiszen őt már úgyis ismerik, majd hétfőn bemegy és rendezi az összeget. Ezt azonban a többiek nem hagyhatták szó nélkül, hiszen neki ott volt a karján a csöppség, nekik most minden egyes forint számít.

Ezek után mindenki sorban versengett egymással, hogy ki fog engem meghívni egy nő motoros dzsekire. Az egész nagyon megható volt. Közben megérkeztünk a boltba, ahol ezzel a termékkel kapcsolatban lenyűgöző kínálatra leltünk. Nem csak a megszokott fekete és fekete rózsaszín párosítás volt jelen, hanem sokféle színösszeállítás és több funkció szerint is választhattam a kabátok között.

Csupa fantasztikusan kényelmes és jó minőségű darabból állt a kínálat, alig győztem választani közülük. Az eladók is nagyon kedvesek voltak, elmeséltük nekik kínos esetünket és biztosítottak róla, hogy ha esetleg valaki bevinné hozzájuk a dzsekit, akkor értesítenek engem róla. De addig is segítettek kiválasztani azt az univerzális darabot, amire most nekem volt szükségem. Végül abban egyeztünk meg, hogy közösen fizetjük ki a dzsekit, így indítunk el egy egyenruha folyamot. És ahogy mindig lesz egy kis pénzünk, közösen összedobjuk egymásnak a további dzsekiket. Sokunknak ugyanis már elég vedlett és elhasznált ez a ruhadarabja.

Mint kiderült számos boltjuk van az országban, így az sem lehet akadály, hogy mindig vissza kéne utazni Kecskemétre, hiszen többek között Pesten is van boltjuk!

Tavaly tehát a Sixgear, kis túlzással, de életet mentett, mi pedig azóta is visszajárjunk és pótoljuk, megújítjuk a motoros felszerelésünket. Több találkozón is meséltünk a boltról és a remek termékeikről és azóta nem egyszer találkoztunk ismerőseinkkel itt. Nem hiába: ami jó, az jó.