Nálunk mindig sorba kell állni, ha be akarunk jutni a fürdőszobába

A fürdőszobával kapcsolatban a család képes egy másodperc alatt összeveszni. Négyen vagyunk és reggelente borzalmas az a tolongás, ami a fürdőszobánál lenni szokott, főleg akkor, ha mindannyian ugyanakkor kelünk és szeretnénk elkészülni. A lányok ugyebár a szokásos sminkelést is ott intézik, és a nővérem például állandóan minden nap képes a haját kivasalni, vagy éppen azzal bíbelődni órákig. Anyukám pedig rendszerint egy másodperc alatt képes belemerülni a takarításba. Ha reggel lefürdik és tegyük fel, kilocsolta kicsit a vizet, akkor nem csak felmos, de akkor már elkezdi a kádat is kipucolni, amit amúgy elég sűrűn megcsinálunk, ő mégis mindig neki áll, ami plusz időt vesz el, mi pedig így csak várakozunk és várakozunk és majd aztán szépen el is késünk.

Nem egyszerű az élet, ha sok ember lakik együtt és csak egy fürdőszoba van. Ha éppen apukám reggel borotválkozik, akkor aztán esélytelen, hogy hamar végezzen. Szépen bekapcsolja a rádiót és úgy borotválkozik. Ez sem öt perces művelet. Miért is lenne az?! És akkor még megkérdezik tőlem a munkában, hogy mi tart nekem mindig ennyi ideig, és miért kelek fel olyan korán, ha még így is néha elkésem. Na, az egyetemre így beérni meg aztán néha teljesen esélytelen. Főleg, hogy az kicsit messzebb is van tőlünk, mint a munkahelyem. És ezzel csak az a gond, hogy oké, hogy a munkahelyemen mindenki nagyon laza, és késésekből nincsen gond, de ha éppen az egyetemre megyek és a gyakorlatról kések el, akkor az nem a legkellemesebb dolog. Főleg, hogy ott számolják, hogy ki hányszor késik, vagy éppen nem jelenik meg órán.

Szerencsére már csak két hónap és vége és nem kell majd ezen izgulnom. Egyrészt azért, mert lediplomázom, másrészt azért, mert a párommal összeköltözünk. Már meg is van a lakás, csak a bútorainkat kell még átcipelnünk valahogyan. De azt majd a fiúk megoldják. A szüleim azon viccelődnek már, hogy majd végre nem kell már rám várniuk, amikor éppen a fürdőbe akarnak menni reggelente. Mintha mindig én lennék bent órákig, ezt úgy mondják. De tudom, hogy csak viccelnek, cserébe én is szoktam az ő vérüket szívni. Apának mindig azt mondom, hogy szeretné, ha a hajából lenne több és nem a szakállából, mert akkor nem tartana órákig, hogy megborotválkozzon. A mi családunk nagyon jó példája annak, hogyan kell feldobnunk a napunkat, anélkül, hogy valami nagyon nagy dolgot csinálnánk. Mindig feldobjuk egymás kedvét, a reggelek nem telnek el anélkül, hogy ne viccelődnénk egymással.

fürdőszobával kapcsolatbanA fürdőszoba szerencsére az új lakásban is eléggé tágas, jól berendeztük, igaz, hogy a falakat le kellett festenünk, de amúgy nem volt vele túl sok gondunk. Ott már csak ketten leszünk, úgyhogy nem lesz abból probléma, hogy sorba kellene állnunk, hogy bejuthassunk. Mindig az igazi családi filmek szoktak eszembe jutni, ha a reggeleinkre gondolok, és úgyanúgy rohanunk állandóan, mint a Reszkessetek betörők című filmben a család reggel, amikor késésben vannak. Nem értem, hogy csináljunk, nem szoktunk elaludni, csak nagyon ritkán, de akkor is mindig késésben vagyunk, ha mindannyian felkeltünk időben. Szerintem ez már szinte genetikai dolog lehet, másnál ilyenről még nem hallottam. Amúgy is, akkor is gondok vannak ebből, ha nem reggel fürdik valaki, csak mondjuk, sminkel, vagy hajat igazít. Akkor is minden sokáig tart nekünk. Vajon van még rajtunk kívül olyan család, akik ennyire kis bénák, mint mi? Minden más viszonylag gyorsan működik. Gyorsan megreggelizünk, ha sietünk, akkor egy egyszerű ebédet is hamar összerittyentünk, a takarítás sem tart napokig, csak ez a reggeli fürdőszobával kapcsolatos rituálé az, ami ennyire kizökkent minket. Mindegy. Hátha ez egyszer majd megváltozik. Mondjuk, ha elköltözöm. Akkor talán végre nem fogok állandóan elkésni a munkahelyemről. Jó, a késés nálam nem fél órát jelent vagy egy órát, mindig csak pár percet, maximum tíz percet szoktam késni, de nem mindennap. Most már biztos vagyok benne, hogy ha elköltözöm, ilyen nem fog előfordulni.